Én akarok szerezni? Hát nem, én egyáltalán nem szeretnék szerezni, vagy hódítani.
Régimódi leányzó vagyok és már meguntam, hogy én fussak bárki után is. Mert folyamatosan ez van. Az önbecsülésem, amúgy is katasztrofális. Belenézek a tükörbe és nem gondolom azt, hogy olyan valaki nézne vissza rám, aki elnyeri a tetszésemet. Nem vagyok nádszál vékony lány, sőt a fogaim sem állnak tökéletesen, a mosolyomat egyenesen ki nem állhatom. Az arcomban sincsen semmi megnyerő csupán csak a szemeimet mondanám annak. De most maradjunk ennyiben a magamról való szemléletről.
Szóval visszatérve az eredeti okra, ami miatt eme bejegyzés íródott azok a férfiak. Nem tudom lehet, hogy tényleg én velem van a probléma, de egyszerűen töketlen az összes.
Miért én nekem kell folyamatosan írni, ha elvileg én érdeklem őt?
Miért nekem kell felhozni, hogy találkozzunk?
Miért csak akkor kerülnek éppen elő, amikor felkerül az emberről egy új kép?
Miért csak a tervezés megy?
Ha már tényleg olyannyira érdekelsz valakit, akkor miért megy folyamatosan a tervezgetés, amiből végül semmi se lesz?
Ezer meg egy kérdés lenne még, amit rajtam kívül szerintem több ezer nő tudna még feltenni, vagy legalábbis remélem, hogy így van. A válaszokat keresni nem tudom mennyi értelme van, mert 100%, hogy nőként túlbonyolítanám az egészet. Sőt eddigi tapasztalataim alapján, ha mással próbálom ezt megbeszélni annak a vége ugyanez lesz. Minden ilyen beszélgetés végére érve elmondjuk a másik nemet mindenféle mocskos embernek, aztán egyszer csak jön valaki, aki ismét megváltoztatja a szemléletünket.
Ha szereted, ha fontos neked, akkor egyet adhatsz. Nem szavakat, nem ígéreteket, nem próbálkozásokat. Hanem a jelenlétedet. A biztonságodat. Azt az érzést, hogy számíthat rád, itt vagy vele, meghallgatod, ha beszélni szeretne. Ezt kell tenned. Ha szereted. Ha őszinte vagy. Ezt adod... Önmagad.
Tehát visszatérve megint, mivel ismét sikerült elszaladnom...elegem van, nem is kicsit. Nagyon unom már azt, amit művel velem szemben a másik nem. Egyszerűen néha már csak azt érzem, hogy ki tudnám tépni néhányuk nyelvét a szemüket kikaparni és még sorolhatnám tovább a dolgokat. Nem tudom mit kéne tenni, talán csak sodródni az árral, de annak sosincs jó vége...
'Nagyon jó nőket látok megalázkodni, sírni, teperni olyan férfiak után, akik meg sem érdemlik őket. De még olyan nő se fusson senki után, aki nem egy világszépe. Egyszerűen, ha az embernek nincs mása, legyen büszkesége, tartása. Ezt nem vehetik el tőled!
Nagyon sok nő akar így-úgy változni egy férfi kedvéért, mert azt hiszi, attól majd elfogadhatóbb lesz és akkor majd szeretni fogja őt az illető. Nem fogja!
Nem kell semmilyennek lenni, nem kell változni, csak úgy élni, amilyen vagy. Ha valaki nagyon akar változni ,az legyen a férfi és ne ti. Ő törje össze magát, hogy mi lesz a folytatás, ő aggódjon a jövő miatt és ő legyen tele kérdésekkel, bizonytalansággal, ha már "mindenképp" kellenek valakinek ezek az érzések.
Ez vonatkozik arra, hogy ne telefonálgasson egy nő, ne keresse magától és ha ennek ellenére valami kellemetlen történik, annak legyen dupla annyi következménye a pasi kárára. Sajnos sok nő azt hiszi, ha egyszer ágyba bújt valakivel, aki éppen romantikus hangulatában volt, az már jelent folytatást. Nem jelent.
De, ha még egyszer megtörténik, na az már jelent. Nem jelent még az sem!
Ha ötször-tízszer megtörténik, de nem látod a másik szemében a szeretetet, ha nem érzed az ölelésében a megnyilvánulásaiban, akkor felesleges cirkuszolni. Még akkor is, ha együtt buliztok, vagy megbeszéltek egy következő alkalmat, vagy bármit... Amíg nem mond KONKRÉT dolgot, addig a világon semmi szemrehánynivalója nincs egy nőnek. Hiszen nem kényszerítette rá senki és a férfi sem ígérte, hogy utána elveszi feleségül...
Az nekik, hogy odabújnak egy nőhöz, bókolnak, semmit nem jelent és köze nincs az érzelmeknek. Az egy egyszerű, jó érzés nekik, de semmi több. És nem szabad elfelejteni, hogy sokkal nagyobb színészek, mint a nők! :) Ha a kiszemelt menekülni kezd, az nem az érzelmei elől lesz, hanem amiatt a nő/lány miatt, aki félreértelmezte azt, ami valójában nekik semmi. Ha igazán szeretnek egy nőt, az kitüntetett, mással össze nem keverhető megnyilvánulás lesz. Abba nem lesz kavarás, sem félreértés, sem eltűnés.
Szóval sem smsben, sem emailen, sem közösségi oldalon nem kell látványosan siránkozni, hanem meg kell tartani a büszkeségünket és annyit "elvenni" valakiből, amennyit ő is belőlünk.
Nem kell olyan komolyan venni senkit és talán épp ezzel a nem görcsölni akarással hívja fel a figyelmet magára valaki. Nem mindig kifizetődő, ha kimutatjuk minden érzelmünket, mert lehet az a másik még nem tart ott szívben-lélekben (vagy egyáltalán nem is akar), de ez hamar kiderül, akkor meg minek járatnánk le magunkat? :)'
'Nagyon jó nőket látok megalázkodni, sírni, teperni olyan férfiak után, akik meg sem érdemlik őket. De még olyan nő se fusson senki után, aki nem egy világszépe. Egyszerűen, ha az embernek nincs mása, legyen büszkesége, tartása. Ezt nem vehetik el tőled!
Nagyon sok nő akar így-úgy változni egy férfi kedvéért, mert azt hiszi, attól majd elfogadhatóbb lesz és akkor majd szeretni fogja őt az illető. Nem fogja!
Nem kell semmilyennek lenni, nem kell változni, csak úgy élni, amilyen vagy. Ha valaki nagyon akar változni ,az legyen a férfi és ne ti. Ő törje össze magát, hogy mi lesz a folytatás, ő aggódjon a jövő miatt és ő legyen tele kérdésekkel, bizonytalansággal, ha már "mindenképp" kellenek valakinek ezek az érzések.
Ez vonatkozik arra, hogy ne telefonálgasson egy nő, ne keresse magától és ha ennek ellenére valami kellemetlen történik, annak legyen dupla annyi következménye a pasi kárára. Sajnos sok nő azt hiszi, ha egyszer ágyba bújt valakivel, aki éppen romantikus hangulatában volt, az már jelent folytatást. Nem jelent.
De, ha még egyszer megtörténik, na az már jelent. Nem jelent még az sem!
Ha ötször-tízszer megtörténik, de nem látod a másik szemében a szeretetet, ha nem érzed az ölelésében a megnyilvánulásaiban, akkor felesleges cirkuszolni. Még akkor is, ha együtt buliztok, vagy megbeszéltek egy következő alkalmat, vagy bármit... Amíg nem mond KONKRÉT dolgot, addig a világon semmi szemrehánynivalója nincs egy nőnek. Hiszen nem kényszerítette rá senki és a férfi sem ígérte, hogy utána elveszi feleségül...
Az nekik, hogy odabújnak egy nőhöz, bókolnak, semmit nem jelent és köze nincs az érzelmeknek. Az egy egyszerű, jó érzés nekik, de semmi több. És nem szabad elfelejteni, hogy sokkal nagyobb színészek, mint a nők! :) Ha a kiszemelt menekülni kezd, az nem az érzelmei elől lesz, hanem amiatt a nő/lány miatt, aki félreértelmezte azt, ami valójában nekik semmi. Ha igazán szeretnek egy nőt, az kitüntetett, mással össze nem keverhető megnyilvánulás lesz. Abba nem lesz kavarás, sem félreértés, sem eltűnés.
Szóval sem smsben, sem emailen, sem közösségi oldalon nem kell látványosan siránkozni, hanem meg kell tartani a büszkeségünket és annyit "elvenni" valakiből, amennyit ő is belőlünk.
Nem kell olyan komolyan venni senkit és talán épp ezzel a nem görcsölni akarással hívja fel a figyelmet magára valaki. Nem mindig kifizetődő, ha kimutatjuk minden érzelmünket, mert lehet az a másik még nem tart ott szívben-lélekben (vagy egyáltalán nem is akar), de ez hamar kiderül, akkor meg minek járatnánk le magunkat? :)'
Andrea Tóth
