Nem tudom, hogy most vagy múlt héten izgultam-e jobban. Tudom, hogy most veszíthetek igazán... Ha nem lesz meg, vége. Ennyi volt.
2013. január 16., szerda
2013. január 9., szerda
Lemerülve
Mai nap folyamán három megmaradt tételen átrágtam magam, de bevallom őszintén fogalmam sincsen mi van bennük... :/ a legjobb, hogy mára olyan szinten kimerült vagyok, hogy állva is el tudnék aludni... Pedig ma még kétszer át kell pörgetnem mind a 22 tételt.
2013. január 8., kedd
hogyan kerüljük el?
egy kis érdekesség, ami nem biztos, hogy mindenki számára fontos, de azért szerintem vicces.
Andrea Tóth
Titkok!?
Nem egyáltalán nem.
Puszta tények.
Beszélgetés Dórival arra volt jó, hogy rájöjjek, hogy másokat rohadt jól tudok biztatni, de saját magammal szemben marha nagy elvárásaim vannak.
Nem tartom magamat olyan embernek, aki bárki számára is fontos lehet. Sőt kifejezetten lecserélhető és feledhető embernek vélem magamat. Ez elég nagy gáz, de valahogy még mindig nem sikerül megváltoztatnom a magamról alkotott véleményt.
Most jöhet a kérdés, hogy úristen miért vélekedhetek így magamról?
Hát elmondom.
Az elmúlt pár évben csak azt kaptam -valószínű, ezt érdemlem. -, hogy mennyire hasznavehetetlen vagyok. Persze ezeket akár még tarthatnám jónak is, mivel azt hiszem ezeknek a kritikáknak és földbe tiprásoknak köszönhetően vagyok olyan, amilyen voltam/vagyok/leszek.
Nos arra jutottam, hogy azért kellett az új blog, hogy legyen ez egy új fejezet. Érdekes nem? Hát nem annak szánom, régen is sok mindent tettem közzé, sőt kifejezetten szép írásaim vannak a régi blogban, azt hiszem. ( http://againthepast.blogspot.hu/ ) Itt nem fogom megköszönni, ott már megtettem és lusta vagyok még egyszer leírni. na nem ám, egyszerűen csak nem szeretnék ríni. Semmi értelme. Sok minden megtalálható azon a blogon és valószínűnek tartom, ha az elejétől fogva visszaolvasnék benne minden egyes részletet... hűhaaa lennének sírások és nevetések.
A sírás meg így is megvan.
Nem lesz meg, egyszerűen nem tudom véghez vinni azt, amit mindenki elvár tőlem. Tudom, pontosan tudom, hogy úgy gondoljátok, hogy képes vagyok rá, de azt hiszem én már szeptemberben feladtam ezt a harcot. Talán ezért volt az, hogy nem érdekelt úgy igazán semmi se? Bár ez is hülyeség.
Talán kijelenthetem, hogy mindenki mással többet foglalkoztam, mint saját magammal, ami van akinek a szemszögéből nem rossz, de ezzel csak magamról igyekeztem elterelni mindenkinek a figyelmét.
És végül is sikerült nem?
Azt hiszem azzal tudom jelenlegi helyzetemet összegezni, amit az imént írtam üzenetben valakinek:
"Azt hiszem kezdek összetörni, legyőz ez a rohadt pszichológia és akármennyire is azt mutatom, hogy nem érdekel és nem hat meg. rohadtul nem így van."
Puszta tények.
Beszélgetés Dórival arra volt jó, hogy rájöjjek, hogy másokat rohadt jól tudok biztatni, de saját magammal szemben marha nagy elvárásaim vannak.
Nem tartom magamat olyan embernek, aki bárki számára is fontos lehet. Sőt kifejezetten lecserélhető és feledhető embernek vélem magamat. Ez elég nagy gáz, de valahogy még mindig nem sikerül megváltoztatnom a magamról alkotott véleményt.
Most jöhet a kérdés, hogy úristen miért vélekedhetek így magamról?
Hát elmondom.
Az elmúlt pár évben csak azt kaptam -valószínű, ezt érdemlem. -, hogy mennyire hasznavehetetlen vagyok. Persze ezeket akár még tarthatnám jónak is, mivel azt hiszem ezeknek a kritikáknak és földbe tiprásoknak köszönhetően vagyok olyan, amilyen voltam/vagyok/leszek.
Nos arra jutottam, hogy azért kellett az új blog, hogy legyen ez egy új fejezet. Érdekes nem? Hát nem annak szánom, régen is sok mindent tettem közzé, sőt kifejezetten szép írásaim vannak a régi blogban, azt hiszem. ( http://againthepast.blogspot.hu/ ) Itt nem fogom megköszönni, ott már megtettem és lusta vagyok még egyszer leírni. na nem ám, egyszerűen csak nem szeretnék ríni. Semmi értelme. Sok minden megtalálható azon a blogon és valószínűnek tartom, ha az elejétől fogva visszaolvasnék benne minden egyes részletet... hűhaaa lennének sírások és nevetések.
A sírás meg így is megvan.
Nem lesz meg, egyszerűen nem tudom véghez vinni azt, amit mindenki elvár tőlem. Tudom, pontosan tudom, hogy úgy gondoljátok, hogy képes vagyok rá, de azt hiszem én már szeptemberben feladtam ezt a harcot. Talán ezért volt az, hogy nem érdekelt úgy igazán semmi se? Bár ez is hülyeség.
Talán kijelenthetem, hogy mindenki mással többet foglalkoztam, mint saját magammal, ami van akinek a szemszögéből nem rossz, de ezzel csak magamról igyekeztem elterelni mindenkinek a figyelmét.
És végül is sikerült nem?
Azt hiszem azzal tudom jelenlegi helyzetemet összegezni, amit az imént írtam üzenetben valakinek:
"Azt hiszem kezdek összetörni, legyőz ez a rohadt pszichológia és akármennyire is azt mutatom, hogy nem érdekel és nem hat meg. rohadtul nem így van."
Kommentelni ér, zaklatni bármilyen közösségi oldalon, telefonon, skype vagy ilyenen nem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)