Puszta tények.
Beszélgetés Dórival arra volt jó, hogy rájöjjek, hogy másokat rohadt jól tudok biztatni, de saját magammal szemben marha nagy elvárásaim vannak.
Nem tartom magamat olyan embernek, aki bárki számára is fontos lehet. Sőt kifejezetten lecserélhető és feledhető embernek vélem magamat. Ez elég nagy gáz, de valahogy még mindig nem sikerül megváltoztatnom a magamról alkotott véleményt.
Most jöhet a kérdés, hogy úristen miért vélekedhetek így magamról?
Hát elmondom.
Az elmúlt pár évben csak azt kaptam -valószínű, ezt érdemlem. -, hogy mennyire hasznavehetetlen vagyok. Persze ezeket akár még tarthatnám jónak is, mivel azt hiszem ezeknek a kritikáknak és földbe tiprásoknak köszönhetően vagyok olyan, amilyen voltam/vagyok/leszek.
Nos arra jutottam, hogy azért kellett az új blog, hogy legyen ez egy új fejezet. Érdekes nem? Hát nem annak szánom, régen is sok mindent tettem közzé, sőt kifejezetten szép írásaim vannak a régi blogban, azt hiszem. ( http://againthepast.blogspot.hu/ ) Itt nem fogom megköszönni, ott már megtettem és lusta vagyok még egyszer leírni. na nem ám, egyszerűen csak nem szeretnék ríni. Semmi értelme. Sok minden megtalálható azon a blogon és valószínűnek tartom, ha az elejétől fogva visszaolvasnék benne minden egyes részletet... hűhaaa lennének sírások és nevetések.
A sírás meg így is megvan.
Nem lesz meg, egyszerűen nem tudom véghez vinni azt, amit mindenki elvár tőlem. Tudom, pontosan tudom, hogy úgy gondoljátok, hogy képes vagyok rá, de azt hiszem én már szeptemberben feladtam ezt a harcot. Talán ezért volt az, hogy nem érdekelt úgy igazán semmi se? Bár ez is hülyeség.
Talán kijelenthetem, hogy mindenki mással többet foglalkoztam, mint saját magammal, ami van akinek a szemszögéből nem rossz, de ezzel csak magamról igyekeztem elterelni mindenkinek a figyelmét.
És végül is sikerült nem?
Azt hiszem azzal tudom jelenlegi helyzetemet összegezni, amit az imént írtam üzenetben valakinek:
"Azt hiszem kezdek összetörni, legyőz ez a rohadt pszichológia és akármennyire is azt mutatom, hogy nem érdekel és nem hat meg. rohadtul nem így van."
Kommentelni ér, zaklatni bármilyen közösségi oldalon, telefonon, skype vagy ilyenen nem.
Szia! Figyelj, próbáld meg. El fogsz küldeni a fenébe, de tényleg. Látszik, hogy meg akarod csinálni. Add meg magadnak az esélyt. Ez perpillanat ennyiről szól.
VálaszTörlés(Tudod, én hogy' mentem be? Akármi a vége, mindent megtettem. Már szeptemberben kerestem OKJ-ket, hogy be legyek biztosítva.)
Valamilyen formában pedig mindenki kárpótolható - de néhányan még itt vagyunk, nem?
Nem tudom, mennyit segít, de nekem azóta könnyebb, hogy megtanultam elengedni azokat az embereket, akik már nem akartak látni. (Egy-kettő elég csúnyán hitegetett.)
Hiteltelennek tűnhetek, főleg, hogy keveset látsz, de mindenképp akartam írni. Vagyok és leszek, oké? :)
Én hiszek benned.
Klau
Hogy válaszoljak neked, csak szeretnék egy üzenetet idézni magamtól és azt hiszem ezzel minden érzésemet el tudom mondani, jelenleg.
VálaszTörlés"miért van az, hogy
másokat baromi jól tudok ösztönözni eközben pedig
a saját életem
darabokra hullik,
komolyan mondom már látom a szemem előtt, hogy ott ülök face to face holecz anitával
és néz rám, látja, hogy tudom az anyagot, de mégis elkezdi írni azt, hogy elégtelen
és megáll
rákérdez, hogy mindennel ennyire harcolok-e?
és ránézek
és elmondom neki, hogy az elmúlt félévben a tanításaim mind ötösek lettek
kezdem végre elfogadni, hogy igenis itt vagyok.
elmondom neki, hogy péntek óta fogytam 4 kilót
hogy órákon át ülök egy-egy tétel felett mégse marad bennem
ő pedig csak megrántja a vállát és beírja az elégtelent
ez a kép nem tud kimenni a fejemből
és megint megkérdezi, hogy miért dacolok?
de hát nem dacolok, szenvedek ezzel a szerencsétlen tantárggyal a belemet is kitanulom miatta, de egyszerűen nem marad meg"
Szerintem már azért nem marad meg, mert ráparáztál. Nagyon sok embernél előfordul az ilyen.
TörlésHirtelenjében tudod, mi jutott eszembe? Kölcsön kéne adnom az álomfogóm. Állítólag megköti a rémképeket. Tudom, semmit nem segítek :'D
De azért szorítok :)